Amikor festek, magát az izgalmas folyamatot érzem lényegesnek, amely végül a mű megalkotásához vezet. Ez a folyamat energiák sokaságából épül fel, a festék véletlenszerű kémiai, fizikai energiái és a bennem levő alkotó energia gondolati, érzelmi találkozásából alakul ki. Egy bensőséges zeneiség, ritmus vezeti.
Képeimben szintézisre, egységre, kiegyensúlyozottságra törekszem. Szemem előtt a képi megfogalmazás fontossága lebeg, ez a lényeg, a többi a szemlélőre ható varázs.
Az akril festék anyagának és a belső világomnak megfelelően maga a festés aktusa, nagyon gyors, energikus akció: tömör, szintetikus, expresszív gesztusok folyamata. A színek erősek, egymásba folynak, azonnal alakulnak, energiájuk változik, izgalmas, meglepő. Benne van a fizikai mozgás és erő, amihez hozzáadódik a saját alkotó energiám, ami vezéreli a folyamatot. A véletlenszerű jelenségek egységgé alakulnak, ha ezt a folyamatot jól irányítom, figyelemmel követem.
Ezekhez a festményekhez nagy vásznat használok, a lendületes „testi beszéd” kialakítására. Nem tudok (nem szeretek) kisméretű képeket festeni. Legyen akkora a festmény, hogy át lehessen ölelni kinyújtott karral. A nagy, fehér vászon izgalomba hoz, ezen dolgozva a színek, foltok, festéklefolyások, árnyékok és öntések jól láthatóak és vezethetőek. A dripping technikának ebben rejlik az izgalma.
Álomhoz hasonló kapcsolódások sorozata jön így létre. Ezek az érzelmi energiák, az anyag fizikai-kémiai energiáival összefonódva, zenéhez, tánchoz hasonló elvont, absztrakt világot hoznak létre. Az egész olyan varázslatos, mintha nem is én alkottam volna. De akkor ki?
Pszichikailag, lelkileg a feszült figyelmes koncentrációt fel kell váltania egy érzelmi kiteljesedésnek. A mű alkotása során több ilyen hullámzó, ritmikus, érzelmi-értelmi folyamatot élek át. Ez a művész számára a lényeg.
A kész kép a nézőé.